HAGYOMÁNYOS MEZŐGAZDASÁGI RENDSZEREK

 Bevezetés

 Az alábbi sorokat olvasva megtanulhatod (14), melyik országban

 termelik a legtöbb rizst, zöldséget, gyümölcsöt, citrust, teát, maniókát, húst; bort, olívaolajat

 tenyésztik a legtöbb sertést és halat

 gyártják és használják fel a legtöbb műtrágyát

 van a legtöbb öntözött föld.

 Ezen írás az alábbi mezőgazdasági rendszerekről ad áttekintést:

1.      Talajváltó földművelés

2.      Árasztásos rizstermesztés

3.      Mediterrán mezőgazdaság.

 1. Talajváltó földművelés

 1. Vándorló növénytermesztés

 A legősibb és egyben legelmaradottabb földművelési rendszernek köszönhető a növénytermesztés elterjedése. A vándorló növénytermesztés évezredeken át Európa mezőgazdasági rendszere is volt (a Kárpát-medencében Kr. e. 800-ig, Nyugat-Európában Kr. u. 800-ig, Oroszországban 1500-ig, Skandináviában pedig 1800-ig maradt fenn).

 Az erdőrengetegben gazdálkodó nagycsalád kivár egy szárazabb időszakot és az erdőt egy foltban felégeti: tűzzel tisztít tisztást. Vegyük szemügyre a területet, miután a kesernyés, szemet csípő füst szétoszlik és már csak imitt-amott parázslik vörösen egy-egy facsonk. Azt látjuk, hogy a fák zöme elhamvadt a tűzben, és a fehérlő hamu megtrágyázta a földet. Akad azonban néhány túlélő fa is, mely átvészelte a tűzvészt. Ezek majd egyrészt árnyékot adnak, másrészt gyökerükkel megfogják a talajt. Az élő fák gyökere, az elégett fák csonkjai és a cecelégy miatt nem lehetséges az ekehasználat. Ezért ásóbotos-kapás földművelést folytatnak. Az ásóbot egy kőgyűrűs bot, a kapa feje pedig egy átfúrt, hegyes kő (a legegyszerűbb esetben pedig egy agancs). Ezt a közösen szerzett földet az egész közösség birtokolja. A művelt terület egy szabálytalan folt, hiszen határa a lángok kiszámíthatatlan terjedésének műve. Nincsenek tehát parcellák.

 A művelés 3 éve alatt az esők hatására a hamu kimosódik, és a termény betakarításával is megfogynak a tápsók. A termés csökkenésének első jelére a közösség szedi a sátorfáját és elvándorol. Az elhagyott területre visszatér az erdő. A tápsók mintegy 30 év alatt visszadúsulnak. Ekkor ismét megjelennek a földművesek. Akik karon ülő gyermekként mentek el, most érett felnőttként térnek vissza. Aki akkor pedig felnőtt volt, immár vánszorgó vén.. A közösség tagjai az újabb égetés után ismét termékeny talajra lelnek. Évezredek óta így megy ez – amíg csak a földbőség fennáll. Az egészséges közösség azonban szaporodik.

 A rendszer mára visszaszorult a trópusi hegyvidéki erdők mélyére (Észak-burmai-hegyvidék, Kongó-medence, Új-Guinea). A forró övezetben fennmaradt mezőgazdasági rendszer legfőbb növénye a manióka, a trópusok burgonyája. Ez az a növény, amely a forró övezetben élő emberek számára a rizs és kukorica után a legtöbb energiát adja. Legnagyobb termelője Afrika legnépesebb országa, Nigéria; valamint Brazilia (de már nem vándorló földműveléssel termesztik). A manióka mellett banánt és olajpálmát is termesztenek. A kunyhók körül sertés turkál és baromfi csipeget. Takarmányt nem kapnak.

 2. Ugaroló földművelés

 A népsűrűség növekedésével a vándorlás lehetősége megszűnik: a falu rögzül. Ekkor a falu határát 5 tagra osztják, és ebből mindig csak egy részt művelnek. A többi az ugar, melyet ellep a cserjebozót.

 A művelés 3 éve alatt a talajban megfogynak a tápsók, a termés csökkenne, ezért forgó rendszerben, a következő tagot kezdik művelni, újabb 3 évig. Az első parcellára tehát 15 év múlva térnek vissza.  Ez az idő azonban már nem elég a tápsók feldúsulására.

 Az ugaroló földművelés jellegzetessége hogy a cserjebozótot teljesen kiirtják. A nemzetségfő vagy a vének tanácsa nagycsaládok szerint parcellákra osztja a faluközösség éppen művelt földjét. A cecelégymentes vidékeken terjedőben van az eke használata.

 Mikor a tápsóhiány miatt a föld egyre kevesebbet terem, már nem tudja kielégítően táplálni a falut -- viszonylagos túlnépesedés lép fel à megkezdődik az elvándorlás. A vándormunkások azok a férfiak, akik pár hónapra a városokban, bányákban, ültetvényeken vállalnak munkát. Néha az egész család felkerekedik és végleg a városban próbál szerencsét. Ők a törzsüknek megfelelő peremvárosi negyedben telepszenek le. Van hogy a bódévárosokba kerülnek: itt él a harmadik világ városi lakosságának harmada.

 A tápsók mesterséges pótlása a trágyázás vagy műtrágyázás. Ezzel lehet megakadályozni a talaj kimerülését.

 Vegyük most észre, hogy ha a határt már csak 2 tagra osztják, eljutottunk a kétnyomásos gazdálkodáshoz.

 2. Árasztásos rizstermesztés

 1. Jelentősége: A búza és rizs a legfőbb gabonaféle. Mindkettőből a két legnépesebb ország – Kína és India termeli a legtöbbet. Az emberiség fele Monszun-Ázsiában él. Monszun-Ázsia a földrész délkeleti harmada, az Indus és Sárga-folyó torkolata között. Monszun-Ázsia népeinek legfőbb tápláléka a főtt rizs. Az emberiség másik fele pedig búzakenyeret eszik.

 A Föld harmadik legnagyobb rizstermesztője Monszun-Ázsia harmadik legnépesebb országa (Indonézia). A legnagyobb exportőr India (melyet Vietnam és Thaiföld követ).

 A rizs mindenütt termeszthető, ahol elég meleg van és a vízellátás megfelelő. Ott díszlik az ókori folyami kultúrák helyén, a trópusi sivatagi éghajlaton (Nílusmente – Egyiptom, Mezopotámia – Irak, Indusmente – Pakisztán). Meghonosodott Mississippi-deltában is, de Monszun-Ázsián kívül Brazília a legfőbb rizstermelő (trópusi átmeneti és szubtrópusi monszun éghajlaton). Európában jellegzetes a Pó-alföld rizstermesztése, és a Hortobágyon is előfordul.

 2. Növénytana: A rizs pázsitfűfélék rendjébe tartozik. A ma termesztett rizs őse a dél-kínai és indokínai folyódeltákban (Jangcse – Irravaddy) őshonos. Itt szokta meg, hogy a nyári monszunesők idején növekedve harmadáig belepi a posványos víz. A rizs akkora lesz, mint a búza. Bugavirágzatot bont és szemtermést érlel.

 3. Kialakulása

 Az árasztásos földművelés először a Zagrosz-hegység peremén tűnt fel (Kr. e. 6000). A mesterséges folyami oázisok hamarosan elérték az ikerfolyót (Kr. e. 5500). Az első városok a ragozó nyelvű sumerek igazgatta Dél-Mezopotámiában jöttek létre (Kr. e. 3500). Ezután még sorra emelkedtek fel az ókori öntözéses kultúrák (mn. hidraulikus vagy potamikus kultúrák, görögül hüdór = víz, potamos = folyó) a Nílus, Indus és Sárga-folyó alsó szakasza mentén.

 A rizst az Alsó-Jangce-félmedence mocsaraiban a maláj (p. ausztronéz) népek elei Kr. e. 6000 k. kezdik termeszteni a mai Sanghaj közelében (Banpo). Földjüket égetéssel nyerték és vándorló földművelést folytattak. A rizstermesztés innen terjedt el egész Monszun-Ázsiába. Az árasztással való termelés első jelei már K. e. 5 000-től megjelentek. Ahol ez bekövetkezett, ott felhagytak a vándorlással és állandó falvakba telepedtek. Az árasztásos rizstermesztés döntően a folyók-folyamok alsó szakaszára jellemző. Itt a szövevényes fattyúágakat évszázadok munkájával téglalap-alakú parcellákat öntöző derékszögű csatornarendszerré alakították. A Földön a legtöbb öntözött terület Kínában és Indiában van.

 4. Termelési viszonyok: A rizst jellemzően 1ha-os kisbirtokon művelik.  Egy ekkora terület a hagyományos módszerek mellett átlagosan 3 ember folyamatos munkáját igényelte.  Az ősi mezőgazdasági rendszerek között ez a legbelterjesebb.  Munkaigénye igen nagy, már-már kertszerű gondossággal művelik: a rizs ’fél életét a földműves gondos kezei közt tölti'. Ez a pontos munka Japánban már 1200 körül igen magas, 1000 fő/km2-es népsűrűséget tett lehetővé.

 5. Szorgalom: Egy folyam vidéke vízrajzi egység (mindegy hol szakad át a gát), a gát építését, csatornaásást közmunkával végzik, a vízelosztásról a központi hatalom gondoskodik. A Földön a legtöbb öntözött föld Kínában és Indiában van. Kínában a földek felét, Indiában a harmadát öntözik.

Ahol lehet, évente kétszer, háromszor aratnak. Ezen tájakon egész évben, hajnaltól napnyugtáig a rizsföldeken görnyednek, térdig sárban, fejükön szalmakalap. A teraszok néhol 2000 m-rel a síkság fölé magasodnak. Kínkeserves munkával készültek és a verejtékes munka tartja fenn őket. Létrejöttüket a viszonylagos túlnépesedés kényszerítette ki (birtokaprózódás, láthatatlan munkanélküliség, alultápláltság). Mindez gondos-pontos munkát, hangyaszorgalmat, rendszerességet és "ázsiai" fegyelmet kívánt. Az ilyen falu majdhogynem olyan szervezett rendben dolgozik, mint egy gyár. Az árasztásos rizstermesztés hétezer éven át egyre fejlesztették – és ezáltal a termelők is fejlődtek. Ez vetette meg Monszun-Ázsia fejlődésének alapjait, mely az utóbbi évszázadban vált látványossá.

 6. Évszakok

 Télen kikotorják a csatornákból és ülepítőkből a lemosódott iszapot és visszacipelik a parcellákra. Így nem fogy a talaj és használható marad a csatorna. Kezdetben a rizst is vetették, később azonban tél végén, meleg helyen kezdték csíráztatni a rizsszemeket (mint mi karácsonykor a búzát).

 Tavasszal a sáros földet vízi bivallyal vont fa- vagy vasekével felszántják, majd boronálják. A 15 cm-esre megnőtt palántákat nyári monszun okozta áradás előtt - derekat nem kímélő munkával, egyesével kiültetik (plántálják) az 5 cm-es vízbe.  Ha a monszunesők nem érkeznek időben, a palánták kiszáradnak, éhínség fenyeget.

 A három nyári hónapra elárasztják a parcellákat. A zsenge, halványzöld palánták között még ott csillog a víztükör, de bokrosodó és szárba szökkenő növény haragoszöld színre váltva már elfedi azt.  A vízszintet fokozatosan 20 cm-re növelik úgy hogy a növekvő rizsnek mindig a harmadáig érjen. A parcellára a vizet ha kell háncskosárral, vízi hintával vagy taposómalommal vezetik át. A rizst   Közben folyamatosan gyomlálják.

 Ősz elejére a rizs bugát hány, kiszárad, megsárgul és keményítőben dúskáló szemet érlel. Sarlóval, csomóról-csomóra aratják, kévébe kötik.  Bambusz-csöbörrúdon a cséplőhelyre viszik.  Kévecsapkodással, cséplődoronggal vagy nyomtatással cséplik. Kiszitálják a pelyvát. A szalmából zsúptetőt tornyoznak és fűtenek is vele. Ha megázik, gombát tenyésztenek rajta.

 7. Állatok: Az elárasztott de bevetetlen rizsföld kacsaúsztató vagy halastó lesz. Nevezetes kínai étel a ”pekingi kacsa”. A házikacsák és ludak 80%-át Monszun-Ázsiában tartják. A halastavak jellemző hala a ponty. A legtőbb édesvízi halat Kína és India tenyészti. Kína a tengeri halászatban is első. A rizsföldek közötti gátakon vagy különálló ligetekben eperfa díszlik. A selyemhernyó (lárva) e fa lombját rágja, bábja selyemfonálból sző gubót. A munkaigényes selyemszövet évezredeken át Kína legfőbb árucikke volt. Legfőbb igásállat a vizibivaly. Párosujjú patájával a csúszós sárban is komótosan, magabiztosan jár. Lételeme a víz. Naponta dagonyáznia kell, különben felrepedezik a bőre. A magas népsűrűség miatt sokáig kevés volt a takarmány (Kínában ma is előfordul, hogy kutyát esznek). A gazdagodó Kína értelemszerűen a legnagyobb hústermelő ország lett. Legfőbb háziállatuk a sertés, melynek legfőbb termelője Kína. A hústermelés vallási okból alacsony maradt Indiában, mivel a hinduizmus a húsevést elítéli (csak a lakosság negyede húsevő), a Maláj-szigetvilágban pedig az iszlámhit miatt kevés a sertés.

 8. Talajerő utánpótlás (8): A növényi hulladék negyede komposztként közvetlenül visszajut a földekre.  Háromnegyedét eltüzelik (pl. Kínában a Jangcsétól délre pl. tilos volt szénnel fűteni) - ennek hamuját viszik ki.  Ezért fontos a bivaly- és vagy sertéstrágya (sertés - "trágyagyár") mellett az emberi ürülék is - melyet kétkerekű kordén hordanak az árnyékszékekről a rizsföldekre.  A falvakban jónéven veszik ha az idegen betér elvégezni a dolgát és a  papírt külön gyűjtik.  A tápsópótlást a vízben tenyésző nitrogénmegkötő kékbaktériumok és a halastavak kihordott iszapja is segíti.  A partvidékre még a tengerről is hoznak e célból aratott hínárt. Napjainkban azonban a műtrágya aránya már meghaladja szerves trágyákét. A Földön a legtöbb műtrágyát Kína termeli és vásárolja.  

 9. Közlekedés: A parcellákat elválasztó gátak keskenyek (pl. 0.5m), a falvakat összekötők valamivel szélesebbek (pl. 1m).  Nem fér el rajtuk a szekér vagy gépkocsi, ezért csak gyalogos, kerékpáros és "talicskás" közlekedés lehetséges.  A gátak falát is beültetik rizzsel.  A gátakon sekély gyökérzetű eperfa díszlik, lobját fogyasztja a nyálmirigyének váladékából 500m-es, alig elszakítható selyemfonalból gubót szövő tenyésztett selyemhernyó. Az eladott termést a csatornákon szállítják.

 10. Egyéb növények

 A lapályokon az öntözést igénylő rizs egyeduralkodó, a domboldalakra pedig száraz művelésű kukoricát (Kína USA után F2) és trópusi gumós növényeket (Thaiföld F3.) vetnek. A citrusfélék legnagyobb termelője Kína. Dél-Kína a tea őshazája, Indiába a britek vitték. A Föld két legfőbb zöldség, gyümölcs és teatermesztője Kína és India. A helyenként erdőt alkotó bambusz értékes épületfa. 

 11. Étel és ital

 A háziasszony reggel megfőzi és fahordócskában tárolja, lakkozott csészékből szolgálja fel, zöldséggel, a módosabbaknál pl. szójamártással.  Monszun-Ázsiában barna, hántolatlan, fehérjerétegétől összetapadó rizst esznek, pálcikával. Európában a rizst hántolják és fényezik - és kanállal eszik.

 Egész Monszun-Ázsiában a szerves trágyától fertőzött a talajvíz - ez néha kolerajárványt is okoz.  Ezért csak forralás után iható.  A forralás során azonban kicsapódnak a sók, a víz ízetlenné válik és megmarad a bomlott trágya utóíze.  A legenda szerint Kr. e. 2000k. egy nyári kertjében sétáló kínai herceg poharába egy levelet sodort a szél, ami nem csak színesített, hanem ízesített is.  A herceg javaslatára ettől kezdve azon cserje - teacserje - levelével ízesítették a forralt vizet.  A teatermesztés sokáig kínai monopólium volt (1800k.-ig, mikor a britek a halálos ítélettel - sokat végrehajtottak - dacolva kilopták).  Ma Kínában több száz féle teát isznak.  A vonatokon 5 literes termoszból szolgálják fel a forró vizet, melyből az utasok saját kulacsukban készítenek teát. A teaivás japánban ún. teaszertartássá nemesült.

 12. Napjainkban: Ma már

·         nemesített vetőmagot

·         műtrágyát és növényvédő szereket (gyom, gomba, rovar) használnak

·         motoros szivattyúkkal öntöznek

·         kis gépeket használnak. Kis traktorral szántanak, palántázóval ültetnek, kombájnnal aratnak és csépelnek és végül kis teherautón szállítják a termést.

 3. Mediterrán mezőgazdaság

 1. A négy alrendszer

 A mediterrán mezőgazdaságnak négy termelési típusa van, jellegzetes terményekkel.  Az egyes alrendszerek a Földközi-tenger partvidékén jellemzően (de nem mindenütt) a tengerparttól indulnak és a dombokon át a partközeli hegyvonulatokig kapaszkodnak.

     Termelési típus                                          termény, termék                                 helye

 1. Szárazművelésű gabonatermesztés           őszi búza, árpa, pillangósok   parti síkság

 2. Öntözéses kertgazdálkodás                      zöldségek, citrusfélék                        település közelében

 3. Szárazságtűrő fás kultúrák                       szőlő, olajfa, gyümölcsök                  dombvidék

 4. Legelőváltó állattenyésztés                      juh, kecske                                         hegyvidéken (nyár).

 2. Szárazművelésű gabonatermesztés

 Fő termény az őszi búza, melyet gyengébb adottságú helyeken az árpa vált fel. A gabonát ősszel vetik, a téli esők szökkentik szárba és a nyári szárazság beköszöntével aratják. A gazdálkodás külterjes, az agrotechnika elmaradott, a termésátlagok alacsonyak. A mediterrán országok általában gabona behozatalra szorulnak. A takarmány is kevés. Ezért a fehérjét szárazságtűrő pillangósok (bab, borsó, lencse) adják.

 A szárazművelésű földek zöme a földesurak (feudális nagybirtokosok) kezébe került. A mediterrán nagybirtok a latifundium. A földesúr a földet részes bérlőkkel műveltette, akik a termés adott hányadával adóztak.

 A gazdasági átalakulás során tőkés nagybirtokká vált, ahol a bérmunkások dolgoznak.

 3. Öntözéses kertgazdálkodás

 A fő termények vízigényesek - öntözni kell őket.

 Zöldségek

·         ősi soron a hagyma, saláta, uborka, répa, spárga, káposzta

·         Amerikából: paprika, paradicsom, burgonya à újkrumpli

 Citrusfélék: narancs, citrom, mandarin, keserűnarancs = grapefruit

 A gazdálkodás kertszerű: belterjes.  A munkát önálló gazdák végzik.  Kisbirtokaikat aprólékos gonddal művelik.  Ezek a minifundiumok.  

 Zöldséget másutt is termesztenek.  A mediterrán területekben azonban a nyár hamarabb kezdődik (primőr), és többet süt a nap, ezért zamatossá érnek.

 Európában Spanyolországban van a legtöbb öntözött föld (a Föld egészét tekintve pedig értelemszerűen: Kínában és Indiában) és itt terem a legtöbb zöldség is. Zöldségtermesztésben a második Olaszország.

 4. Szárazságtűrő fás kultúrák

 A fő termények gyökérzete mélyre hatol (pl. a szőlő akár 20 m-re).  Mivel így elérik a talajvizet: szárazságtűrők. Itt él a

1.      Szőlő

2.      Olajfa

3.      Mandula, dió, mogyoró; szelídgesztenye

4.      Mérsékelt övezeti gyümölcsök, pl.

·         almatermésű gyümölcsök: alma, körte

·         csonthéjas gyümölcsök: szilva, sárga- és őszibarack, cseresznye és meggy.

 A szőlő zöméből bor lesz. A Föld borának felét az európai ”mediterrán triád” termeli (Franciaország, Olaszország, Spanyolország). Az EU-ban isszák meg a földön termelt bor felét (borfogyasztás 57%-a, 2007) és az EU adja a földi borexport kétharmadát (65%, 2007).

 Az olajfa ligetekeben olajbogyó terem, melyből olívaolajat sajtolnak. A bogyókat bottal verik le a fáról. Az olívaolaj kilenc tizedét három ország: Spanyolország, Olaszország és Görögország termeli.

 A Földön a legtöbb gyümölcsöt Kína (az összes 40 %-át), India és Brazília termeszti. Az egy főre jutó gyümölcstermesztésben azonban Olaszország vezet, amely Európa legnagyobb gyümölcstermelője is egyben (a második: Spanyolország).

  5. Legelőváltó állattenyésztés

 A terület ősidőktől fogva legfőbb háziállata a juh.  A nyájakat az esős télen a parti síkságon legeltetik, a nyári szárazságban pedig a hegyi legelőkre hajtják őket. Európában a legtöbb juhhúst az óceáni érhajlatú Nagy-Britannia, második legtöbbet Spanyolország termeli. A silányabb legelőkön kecskét tartanak. A kecske a talajpusztulás felelőse, mivel rágásával nem csak a cserjéket pusztítja, hanem az alacsonyabb fákat is. Van hogy fára mászik.