A SZÜLETÉSTŐL A HALÁLIG

 Tankönyv 152-154. oldal; kötelező írásbeli házi feladtat a munkafüzet 62. oldala

 0. Bevezetés

 1. Életkorok (12)

 2. Életszakaszok

 A fejlődés az ifjúkorig felfelé ível, a felnőttkorban stagnál, öregkorban lefelé tart (visszafejlődés).

 Ugyanez történik az anyagcsere sebességével és a felépítő folyamatokkal.

 Az élet két szélén az ember másokra szorul, felnőttként pedig másokat segít. Az öreg ember fizikailag és szellemileg leépül – élettapasztalata viszont nő.

 1. Csecsemőkor

 1. Testi fejlődés

 1. Születés

 A gyermeket az anyaméh puha és meleg környezetéből a szülés megrázkódtatása mintegy kiveti egy ridegebb világba. Ez a születés traumája.

 A csecsemő fej, váll és medence szélessége azonos. A szűk szülőcsatornán való áthaladást a legérzékenyebb tájon, a fejen kutacsok segítik. Ezek lehetővé teszik a koponyacsontok kismértékű egymásra tolódását és az agyvelő későbbi növekedését. A szülés során a gyermek kulcscsontja néha eltörik, csípője pedig kificamodhat.

 A kitolási szak fájásainak idején a méh összehúzódásai miatt a méhlepény vérellátása romlik. A szülőcsatornában a köldökzsinór elszorul. Ezért a magzat időleges oxigénhiányban van. A születés után a köldökzsinór erei elzáródnak, a zsinór látható lüktetése megszűnik. Először egy csattal elszorítják, majd elvágják. Az újszülött első élménye a légszomj. Vérének szén-dioxid tartalma megnő, ami a nyúltagyi reflex által kiváltja a lélegzetvételt. Tüdeje felfúvódik és végleg ebben az állapotban marad (vö. maradéklevegő, igazságügyi orvostani alkalmazás).

 Az újszülött átlagos hossza 50 cm, tömege 3.2 kg (fiú-átlag 3.3kg, lány-átlag 3.1kg). A születési és felnőttkori méretek között nincs összefüggés - a spártaiak Taigetosza nem csak embertelenség, de ostobaság is volt.

 2. Újszülöttkor

 A gyerek felsír. Vérkeringése átrendeződik. Csuklójára vászonpántot tesznek, melyre ráírják a nevét (hogy össze ne cseréljék) és a születés idejét, percre pontosan. Rövidesen szopni kezd, megindul emésztése és székelése. A csecsemőkor első tíz napját újszülöttkor néven különítik el. E kor a köldökcsonk leeséséig tart. A csonkot alkohollal naponta fertőtlenítik. Ezekben a napokban a bőr vízszigetelése még gyenge, ezért a gyerek rajta keresztül némi vizet veszít – ezért tömege 0.1 kg-mal (0.1-0.15kg-mal) csökken.  Hőszabályzása még ingadozó - ezért bepólyálják.

 Az újszülött csak az anyja számára gyönyörű. Az apa és mindenki más egy kis ráncos, vöröses lényt lát, aki még arcán viseli a szülés megpróbáltatásait.

 3. Növekedés

 A csecsemő anyagcseréje, légzés- és szívfrekvenciája a felnőttének kétszerese (36 / perc, 140 / perc). Vitálkapacitása 0.7 liter.

 Vérének összetétele más. Vörösvérsejt sűrűsége 6 millió / mm³, hemoglobin sűrűsége a felnőttének másfélszerese, fehérvérsejt sűrűsége a felnőttének kétszerese.

 Az egyedfejlődés során az újszülöttkor korban a leggyorsabb a növekedési sebesség: a baba átlagosan havi 2 cm-t nő. Egyéves korára hossza másfélszeresére, tömege pedig háromszorosára nő (a kor végén tehát 75 cm hosszú és 9 kg).

 Az idegsejtek nyúlványa megnő, szinapszisok alakulnak, a tengelyfonalak velősödnek. A korban az agy tömege kétszeresére nő.

 4. Szoptatás

 Az éhes csecsemő testkontaktus esetén ajkával az emlő után kutat. Mivel arcfelismerése még nincs, ezzel akár apjánál is próbálkozhat. A szopási próbálkozást kiváltó tapintási receptormező fokozatosan szűkül. Kezdetben akkor is szopni próbál, ha homlokát érintik, később már csak az orca, majd a szájnyílás melletti áll, végül pedig már csak az ajak érintése váltja ki ezt.

 A csecsemő a szopás során ajkait az emlőre tapasztja, majd nyelvét hátrahúzva teremt légritka szívóteret. Az orcák kifeszítését a bennük lévő zsírpárnák segítik - arca ezektől pufók.  A csecsemő szopómozgásai azonban nem elegendőek a tej megszerzéséhez.

 Az emlőbimbó mechanikai ingerlésére az anya agyalapi mirigyének hátsó lebenyéből felszabadul a köztiagyban termelt oxitocin, mely a tejmirigyek végkamráit befonó simaizmokat egy másodpercen belül összehúzza. Így az anyatej a szó szoros értelmében kilövell a csecsemő szájába, apró szökőkutak formájában. Az emlőbimbót érő mechanikai inger az anyában a tejelválasztást serkentő hormon tn. prolaktin (pro = ért, laktáció = tejelválasztás) termelését is fokozza. Ennek következtében a tejteremlés fokozódik – és a következő szoptatáshoz biztosítja a tejet.

 Az első három nap folyamán az anyában fehérjedús előtej tn. colostrum termelődik, mely bőséges ellenanyagaival természetes-passzív immunitást adva védi az újszülöttet. Hasonló az elválasztás idejében termelődő utótej is. Az anyatej teljes (univerzális) táplálék, mely minden szükséges tápanyagot tartalmaz. Az érett anyatej 7 % tejcukrot, 4.5 % zsírt és csak 1% fehérjét tartalmaz. A tejtestvérségre az ad lehetőséget, ha az egyik anyának sok, a másiknak kevés a teje. Az anyatejet pénzért is felvásárolják.

 A csecsemő a szopás során levegőt is nyel - ezért utána "büfiztetni" szokták.

 Ma kedvező esetben a szoptatás egyéves korig tart. Vadász-gyűjtögető népeknél (szan) azonban 4 évig tartó szoptatást is megfigyeltek (vö. tejfog).

 A csecsemőkor első három hónapja az ún. hasfájós időszak, amikor az emésztő nedvek termelése és a felszívás még nem egészen megfelelő. Főként ez az oka annak hogy naponta két órát sír. A csecsemő az első negyedévben 24 órás készenlétet igényel - teljesen leköti édesanyját.

 Mivel a csecsemő gyomra arányosan is kicsi, féléves koráig 3 óránként kell szoptatni. Ehhez édesanyjának természetesen éjjel is fel kell kelnie. A csecsemőkor kezdetén a gyerek 7 x 0.5dl = 3.5 dl tejet, a 4 h-ban jelentkező szopási csúcs idején 5 x 2dl = 1 liter tejet szopik. (Féléves korban az egyéb táplálékok miatt a szopott tej mennyisége már csökken, kb. 5 x 1.5dl = 3/4 liter.). A szoptatás ideje általában 1/4 óra. Érdekes, hogy a termelődő tej mennyisége nagyban függ attól, hogy a csecsemő mennyit szopik.

 A tejtermelés az anya szervezetére nagy terhet ró - ezért fáradékony lesz. A tejtermeléshez szükséges tápanyagokat a terhesség alatt felszedett zsírból fedezi, melyet ekkor elhasznál, ezért eredeti testsúlya közelébe visszafogy. A szoptató anyának sok folyadékra (pl. gyümölcslé) és kalciumra van szüksége à ez utóbbi hiányában fogszuvasodás lép fel. Az anya számára fontos a nyugalom, mert a stressz akadályozza az anyatej termelődését.  Az ideges, szorongó, fizikailag megterhelt anyának elapad a teje.

 Az elválasztás a tejről más eledelre való átállás időszaka, mely a csecsemő kor második felében esedékes. A féléves csecsemő már "bébiételt" is fogyaszthat. A későbbiekben az anyatej szerepe fokozatosan csökken, az ételeké pedig nő. Kezdetben képlékeny ételeket tud csak megenni (turmixolt zöldség, gyümölcs, főtt burgonya). Az elválasztás kezdetén, tehát ”A 6. hónap során fokozatosan megjelennek az első tejfogak.” /BIII-535./  

 Ritka esetben előfordul, hogy már az újszülött tejfogakkal születik (ezt jegyzik fel pl. Nagy Sándorról).

 A csecsemő általában képes úgy szopni, hogy ne sebezze meg anyját. Rágásra csak a csecsemőkor végétől képes - ekkor kezdik aprócska kenyérkockákkal, "katonákkal" is etetni.

 5. Reflexek

 A kapaszkodóreflex abban a korban rögzült, mikor őseink még a fákon éltek. Mivel az anyának minden végtagjára szüksége volt a mászáshoz, a kölykök számára létfontosságú volt, hogy anyjukon függeszkedjenek (hasoldalon).

 A markoló reflex mn. fogó- v. tenyérreflex kiváltható, ha a csecsemő tenyerébe beletesszük a mutatóujjunkat v. pl. egy rudat. Ujjaival átfogja és erősen megmarkolja azt. Szorítása olyan erős, hogy néhány másodpercig akár fél kézen is teljes saját súlyát is elbírja, ezáltal akár fel lehet emelni. A szorítás kioldására sokáig nem képes, pl. ha egy tűleveles fenyővesszőt markol meg, sírva fakad, de elengedni nem tudja.

 A karoló reflex mn. Moro-reflex jelentkezik, ha a csecsemő fölé hajolnak v. ágyára ütnek. Ekkor karjával és lábával átkaroló mozdulatot tesz.

 Tudattalan maradványuk az egész életen át fennmarad. Pl. erős fájdalom esetén a felnőtt is megszorítja a fogorvosi szék karfáját, stresszhelyzetben az erősebbhez bújik (pl. a bokorból kiugrik egy kutya, a lány a fiúhoz bújik, a moziban a szörnyű jelenetnél megszorítja a kezét).

 A globális reakció azt jelenti, hogy féléves koráig a csecsemő bármely izgalmas külső vagy belső ingerre egész testével válaszol.

 Kiválthatja ezt pl. éhség, széklet, összegyűrődött lepedő vagy erős hang. Ekkor törzse megfeszül, keze-lába egyszerre, összevissza kalimpál, teste remeg és kivörösödik.

 A globális reakció örömet is jelezhet. Apja érkeztére pl. kezével teker, lábával biciklizik. Ha éhes és sír, szintén teste is mozog.

 Mind a négy válasz féléves korra kialszik - helyükbe az akaratlagos mozgás lép.

 6. Mozgás

 A mozgásképesség az agy felől terjed lefelé, a fej à nyak à törzs irányba. Végtagjainak mozgatására kezdettől fogva képes, de nagy erőt kifejteni nem tud. Mivel testét nem tudja megtartani: fekszik. Ha ebből a helyzetéből kimozdítjuk, összecsuklik (vö. hal-szint). Ha felvesszük, fejét egy hónapos korában külön meg kell támasztani.

 Nyaka kéthónaposan lesz elég erős ahhoz, hogy felemelje a fejet. Ezután felemeli a mellkasát, majd azt oldalra kifordítva képes lesz görögni (először a hasáról-hátra, majd három hónaposan hátáról hasra).

 Három hónaposan végtagjaival már lelkesen evez, "repülőzik", kalimpál, "biciklizik".

 Négy hónaposan csúszómászó helyváltoztató mozgásokba kezd. Fejét maga alá gyűrve, araszolva csúszik, majd könyökével-térdével "evezve" mászik (vö. kétéltű-szint).

 Az ötödik hónapban kezdődik meg az ülőképesség kialakulása (de a tizedik hónapig tart).

 A féléves csecsemő segítséggel feláll (járóka, segítő kéz) - ám leülni még nem tud.  Ha elfárad, sírva fakad, majd visszahuppan.

 Kilenc hónaposan helyváltoztatáskor hasa már nem érinti a felszínt - kutyajárásra képes (hüllő-szint).  Előfordulhat, hogy ebbe úgy beletanul, hogy csak későn kezd járni. A csecsemőkor határán, ”Egyéves korára elindul.” /BIII-535./

 Ezen mozgások hatására kialakul a testvázlata és megkezdődik a gerincoszlop három görbületének kialakulása. A feji a fejtartás, a háti az ülés, az ágyéki pedig a járás hatására fejlődik ki.

 Az első kettő kialakulása a kisgyermek-, az utóbbi a kölyökkor végére fejeződik be.

 A negyedik hónapban utánozni kezdi a látott mozdulatokat. Apja a saját szemét becsukja v. megdörzsöli - a csecsemő tévedésből a szájával tátog vagy azt dörzsöli. Testvázlata tökéletesedik - a hónap végére utánzása pontos lesz.

 A hangadás, mozdulat-utánzás és az idegen felismerés együttes eredménye az öntudat kialakulása.

 Az újszülött agyában már (szinte) az összes idegsejt megvan, de ezek nyúlványai, burkolatai és kapcsolatai teljesen csak később alakulnak ki.

 2. Értelmi fejlődés

 1. Inger és alvás

 A születés után az anyaméh állandó környezetébe kikerülő gyermekre valóságos ingerözön zúdul. Változatos hangokat hall és már nem hat rá a felhajtóerő: erősebben érzi a testére ható tömegvonzást. Látni kezd - bár szemét a fényözön elől még az ébrenlét alatt is sokszor becsukja. Érzi anyja természetes illatát - csecsemőkorban az illatszerek kifejezetten zavarják. Megismeri az anyatej ízét. Bőrét változatos ingerek érik, pl. anyai ölelés, szopás, bölcső v. pólya, fürdetés. Ha a csecsemőt túlingerlik (pl. a rokonság figyelmének központjába kerül vagy utazik), elfárad, nyűgös lesz és sírni kezd. A folyamatosan bekapcsolt televízió kifejezetten hátráltatja a gyerek fejlődését.

 A csecsemő naponta 16 órát alszik, ennek harmadát álmodással tölti (REM-szakasz), amikor feldolgozza az információkat. Van hogy álmában szopik, amit cuppogása mutat. Az újszülött kötetlen ébrenléte (amikor nem etetik, fürdetik, stb.) az újszülöttnél mindössze negyed óra, az egyhónapos csecsemőnél fél óra. Az alvási mintázat sokszakaszos mn. szendergő tn. polifázisos. Az alvás-ébrenlét gyakorta változik. Éjszaka azért többet alszik. A kora esti órákban a legéberebb.

 2. Játék

 A csecsemő számára fontos, hogy kötetlen ébrenléte alatt részesüljön a édesanyja osztatlan figyelméből. Kedveli a testjátékokat pl. ”kerekecske-gombocska” (szereti amikor a hasán lépegetnek), csikizős (szereti amikor "megtámadják", a tizedik hónapban már vissza is csikiz - ő is támad), lovacskázás. Féléves korától már tudja hogy az elrejtett dolgok vagy elbújt személyek továbbra is léteznek. A kukucska játékok során a letakart tárgyakat vagy elbújt személyeket fedezi fel. A rejtőzködés feszültsége a felbukkanás örömében oldódik fel.

 3. Látás

 Az újszülött szemei kezdetben egymástól függetlenül mozognak. Néhány óra alatt megtanulja összehangoltan, tn. szinkronban mozgatni őket. Agya képessé válik arra, hogy az ideghártyán képződő fordított állású képet visszafordítsa. A csecsemő számára az anyán-kívüli világ látomásszerű - a dolgok addig léteznek, amíg hatnak rá. Kezdetben mindössze 25 cm-es távolságra lát tisztán - ez a táv éppen az anya arctávolsága a szoptatott csecsemőtől. Eleinte csak foltokat lát és a fény/árnyék különbségét ismeri fel (világos, sötét - majd szürke). A fényforrás irányába (lámpa, ablak) fordul.

 Az újszülött szeme kezdetben gyakorta világosabb - később a fény hatására sötétedhet. Ekkor kékből barna, barnából fekete lesz.

 Az első hónapban megtanul fókuszálni egy álló képpontra. Legkedveltebb színe kezdetben a vörös, mivel ezt látta az anyaméhben is.

 A második hónapban a másik két biológiai alapszínre (kék, zöld) is érzékeny lesz. Ekkor már a látóterébe kerülő tárgyat is követi a szemével.

 Három hónapos korára rájön hogy a kéz a saját keze és már és nagyjából felismeri édesanyja arcát - amely számára a legkedvesebb látvány. Az arcon a szem az alappont - innen indulva pásztázza végig az arcot és ide tér vissza. Keresi a szemkontaktust. Éleslátása szobányi távolságra nő.

 Féléves korára vonzódni kezd a tárgyakhoz és manipulál velük.

 Az első évben megtanulja a többi szín, valamint a sarkok és élek felismerését. Fokozatosan felismeri a tárgyak méretazonosságát, pl. a cumisüveg nem lesz kisebb, ha távolabb van. Kialakul a térlátása is (két szem eltérő képe + tanult előtt/mögött).

 4. Kommunikáció

 A csecsemő először panaszhangot ad, mely elnyújtott magánhangzókból áll (pl. oáá). Jellemzőek a 10 másodperces rövid hangsorozatok is. A második hónap során megjelennek az örömhangok.

 A csecsemő számára megnyugtató az anyaméhben bevésődött járásnak megfelelő ringatás (melyet bölcső is helyettesíthet), anyai szívdobogás, hang (melyet már születése másnapján felismer) és bőrkontaktus.  Mikor az édesanya felveszi kicsinyét és járni kezd vele, az általában megnyugszik.  A járás ringatását a bölcső is helyettesítheti.

 Az anya iránti bizalom és az érzékszervek kifejlődésének alapján fokozatosan megjelenik a távolság elfogadása: a síró csecsemőt a 3. hónapban fel kell venni, a 4. hónapban fölé kell hajolni, az 5. hónapban elég beszélni hozzá hogy megnyugodjék.

 A csecsemő a második hónap végén már a hangforrás irányába fordul, a harmadik végén pedig felismeri az összefüggést hangadása és a hallott hang között. ”A beszéd az első életév közepe táján megjelenő gagyogásból fejlődik ki.” /BIII-535./

 A csecsemő kísérletezik. Véletlenül rájön egy hang képzésére - majd önmagát utánozva, játszadozva, perceken át ismételgeti azt. Kezdetben mintegy kétszáz hangot tn. fonémát képez - az összes emberi nyelv hangkészletét (tk. francia orrhangok, arab torokcsettintők is).  A csecsemő gagyogása a felnőttek számára olyan, mintha egy különös, idegen nyelvet hallanának. A gagyog a gégénél képzett hangra utal (vö. gége, gügyög, gegőzés). Ebből a hang kavalkádból fokozatosan kiesnek azok, melyeket környezetében (főként édesanyjától) nem hall.  Az anyjától hallott hangok viszont megerősödnek, rögzülnek. A csecsemő "hazát választ", mikor rögzül az, hogy a magyar nyelv 38 hangját használja.

 A legtöbb hangot a szan !xu nyelv /141/, a legkevesebbet az amazónai piraha /11/ nyelv használja.

 A süket gyermek hangadása a visszacsatolás hiányában elszürkül majd külső segítség hiányában megszűnik.

 A beszéd fejlesztéséhez a csecsemőhöz beszéljünk sokat egyszerűen, rövid mondatokban.  Rengetegszer kell hallania egy szót ahhoz, hogy végül kimondja. Szükségszerű hibáit nem kell kijavítani - megismételni azonban helyesen kell. Féléves kortól a csecsemő kezdi érteni a beszédet.

 Elsőként a hanghordozást ismeri fel. A gyöngéd hangnak örül, a durva hangra felsír. Kedveli a ritmikus és dallamos mondókákat, gyerekdalokat. Ezek kezdetben csak egy adott helyzetben (elalvás, evés, testjátékok, járás) értelmezhetők számára.  Pl. Tente baba tente, csukd be szemed nyisd ki szád, én is pisze, kerekecske dombocska, hinta palinta, sétálunk sétálunk.

 Nyolc hónaposan már egyszerű feladatokat is megold (8h), pl. mutasd a mamát, tapsi-tapsi à tapsol, pá-pá à integet. A csecsemőkor második felében kimondott első szó rendszerint a "mama".  Az "m" ajakhang, melyet a szopással előgyakorol és anyja ajkáról is le tud olvasni. A szó azért is egyszerű, mert két szótagja azonos. A beszéd első örömforrása a hálásan mosolygó anya.  Ezután általában a papa és baba szavak kimondása következik.  Gyakorta használ maga alkotta hangutánzó szavakat, pl. vau-vau (kutya) és tütű (autó).  A kilenc hónapos csecsemő passzívan már húsz szót ismer, a csecsemőkor végén pedig hatvanat. De ezek közül még csak néhányat használ.

 5. Manipuláció

 Kéz-korszak: A csecsemő első "játékszere" a saját keze, mely elsőként jelenik meg a látomások világában. Hosszasan, elbűvölve tanulmányozza.  Pl. ujjait széttárva pedig rácsot formál - sávokban látja a világot.  Az első negyedévben nincs szüksége külön játékszerre - hiszen "kéznél van" a keze.

 "Kis ékszerész": A harmadik hónapban megjelenik a tárgyakhoz való vonzódás: kinyúl értük és tapogatja, majd a 4h-tól akaratlagosan fogja őket.  Minden közeli tárgy veszélybe kerül (fülbevaló, nyaklánc, szemüveg).  Ezzel egyidejűleg a markoló reflex kihúny.

 "Kis anyagvizsgáló": A féléves csecsemő minden elérhető tárgyat (általában játékok, pl. csörgő, kocka, sípolós gumibaba) minden lehetséges módon megvizsgál (nézeget, tapogat, megmozgat: billent, forgat, összeütöget, hajítási kísérleteket végez) lehetőségeket.  Orális exploráció m. szájjal való felderítés: A 4-9 hónapos csecsemő mindent ajakkal és nyelvvel vizsgál, és e célból a szájába gyömöszöl és benyálaz. Tisztába tevéskor derül ki, hogy a kisebb tárgyakat lenyelheti (gomb, pénz, kavics).

 Gyakorlójátékok: Féléves kortól szívesen ismétel olyan mozdulatsorokat, melyeknek nincs különösebb célja - csupán egy adott képesség megszerzése feletti örömét éli át.  Pl. dobálás.

 "Kis szedegető": A csecsemőkor végére (10. hónap) a piramispályák fejlődése következtében már egyenként tudja mozgatni az ujjait. A kanállal már megtalálja a saját száját és szívesen szedeget pl. gombokat a padlóról.

  "Kis romboló": A csúszómászó majd pedig totyogó csecsemő birtokba veszi a lakást - és alaposan át is rendezi. Szinte folyamatosan mozgásban van, a mozgás örömében pedig egyszerűen "nem bír magával". Környezetében állandósul a felfordulás, "rumli".  Mindent kihúz, felborít, szétdobál, szétszed és elteker. Leborítja a könyveket, lerántja a cserepes virágot, leszakítja a függönyt.  Mikor megkezdődik a csecsemő járókán-kívüli élete, veszélybe is kerül.  A lakást "baba biztossá" kell tenni (pl. alsó konyhaszekrények üvegedényei, konnektor dugaszok - lépcsőkorlát).