2.0.1. GLOBÁLIS TÖRTÉNETI FÖLRDAJZ

 1. Mamutvadászok

 ”A tavaszi szél megárasztotta a vizeket. Alant a Don lösztől sárgás vize hömpölygött. A folyó magaspartján a neandervölgyi vadásztábor hetek óta csak várt. Ezúttal úgy látszik, melléjük szegődik a szerencse. Már erősen alkonyodik, mikor a felderítők jelentik, hogy csorda feltűnt a messze távolban, a löszfennsík peremén. Az elmúlt ősszel mamutok hatalmas menete vonult erre a dél felé vezető úttalan úton, s most pedig, hogy északra tartanak, újra összeverődtek. Most többen vannak. A tehenek mellett a kicsiny borjak bandukolnak, hogy megerősödjenek az olvadékvizek által dúsan öntözött, friss, nyári füvön.

 A neandervölgyiek egyik csapata a fennsík innenső peremén, a nagy szakadék közelében szorgos munkában áll. Ágakat és száraz gallyakat cipelnek és a mamutok útja mentén kis kupacokba rakják azokat. Minden kupac belsejében gyantacseppes, zörgő avar csomó. Amíg itt a kupacokat rakják, igazgatják, a másik csapat a csorda mögé oson.

 Megsűrűsödik a sötét. A csendben már hallhatóvá válik a közeledő mamutok döngő lépte. A dobogás morajjá erősödik. És most … a száraz füveket gyengéden megrezegteti az őszi szél. A vezértehén megtorpan. Megorront valamit: a simabőrűek, az emberek szagát.

 Ebben a pillanatban fellobban az első, kicsi láng, melyet egyre több követ. A kettős lángfal egyenest a 15 méter mély löszszakadékhoz vezet. A csorda most éppen a lángfalak között áll, és a feldühödött vezértehén ormányát felszegve riadót trombitál. Ekkor azonban a csorda mögötti embercsapat gyantás fáklyái is kigyúlnak, elzárva a visszafelé menekülés útját. A csorda zöme lassú futásnak ered – egyenest a szakadék irányába.

 De nem minden állaton lesz úr a pánik. A vezértehén szembefordul a fáklyások sorával és vérben forgó szemekkel mérlegel. A simabőrűek kicsik, de mégis veszélyesek. A tűz miatt még nem mer támadni, de amikor az egyik fiatal vadász túl közel merészkedik hozzá, meglóbálja hatalmas ormányát és kiveri kezéből a fáklyát. A vadász meginog, majdnem elesik – a dühödt tehén pedig, kitörése közben a bokáját péppé tapossa. Néhány borjas tehén ugyan követi őt, de ez a vadászat kimenetelén vajmi keveset változtat.

 A szakadék felé ügető állatok csak az utolsó pillanatban hőkölnek vissza. Összetorlódnak és kavarodás támad. A simabőrű ragadozóknak pontosan ez volt a célja. Két tehenet és egy borjút nyel el a szakadék. A többi állat azonban visszafordul. Üldözőik már lapítva iszkolnak, spriccelnek szét a sűrű fűben. Vadászatuk sikeres volt, hisz a három áldozatra a zuhanás után rövid haláltusa várt. Összezúzott bokájú társukkal azonban nagy árat fizettek érte.

 Másnap reggel a kőpengékkel nekiállnak a tetemek feldarabolásának. A töménytelen húst a tundrai talajba ásott verembe teszik. A következő este örömtáncot járnak tüzük körül, majd degeszre tömött pocakkal, zsírtól fénylő arccal térnek nyugovóra.

 A most együtt szuszogó ragadozóktól öt kilométerre a csorda ismét összeverődik. Az árván maradt borjakat nagynénjük szoptatja éppen. A vándorlás folytatódik északnyugatnak, a Kárpátok északi előterébe, a nagy európai jégmező déli pereméhez.”

 6. Ipari forradalom

 ”Ebből a bűzből az emberi munka legnagyobb folyama árad szét, amely megtermékenyíti az egész világot. Ebben a szennycsatornában színtiszta arany folyik. Ez a hely, ahol az emberiség a legmagasabbra hágott, és ahol a legmélyebb embertelenségbe süllyedt, ahol a civilizáció csodákat tesz, és ahol a civilizált ember vademberré válik.” /Tocqueville francia politikus Manchesterről, ZávIII-67./

 7. A kapitalizmus korszakai

 Szabadrabló kapitalizmus

 Indián krónika Montezuma azték király kincseinek elrablásáról: ”Amikor beléptek a kincsek házába, mintha magukon kívül lettek volna. Minden zugot felkutattak, mindent maguknak akartak. Mohóság kerítette hatalmukba őket.

 Mindent kihurcoltak, ami egyedül az övé volt, ami csak őt illette meg, az ő saját része volt, minden értékes és becses holmit: nyakékeket nagy kövekkel, finom művű karpereceket, arany karkötőket és csuklófüzéreket, bokára való aranydíszes csörgődíszes pereceket és királyi koronákat, valódi királyi holmikat, melyek egyedül neki /Montezumának/ voltak fenntartva. És a többi, számtalan sok ékszerét.

 Mindent összeszedtek, mindent birtokukba vettek, mindent elraboltak: mindent sajátjuknak tekintettek, mindent kisajátítottak, mintha tulajdonuk lett volna.” /SzárII-151./

 Monopolkapitalizmus - sorozatgyártás

 ”1908 és 1913 között a Ford autógyár tökéletesítette a szerelőszalagot, amelyen egy futószalagnak köszönhetően egymást követő fázisokban szerelték össze az autókat. A futószalag megfelelő ütemben szállította az egyes munkadarabokat az adott szakmunkáshoz. Ezzel a módszerrel a korábbi 12.5 óráról 1.5 órára csökkent az egy autó összeszereléséhez szükséges idő. A termelékenység növelése a vállalatnak nagyobb profitot, a vásárlóknak alacsonyabb árakat, az alkalmazottaknak pedig magasabb béreket eredményezett.” /Gaz-17./

 Monopolkapitalizmus - imperializmus

 ”33 évet töltöttem aktív szolgálatban, mint országunk legmozgékonyabb alakulatának, a  tengerészgyalogságnak a ta gja. 1901-ben segítettem abban, hogy Mexikó védett és biztonságos hely legyen az amerikai olajérdekeltségek számára. Segítettem a National City Bank bevételének beszedésére alkalmas hellyé változtatni Haitit és Kubát, 1909-12-ben segítettem megtisztítani Nicaraguát a Brown Brother nemzetközi bankház érdekében, 1916-ban helyet csináltam a Dominikai Köztársaságban az amerikai cukorérdekeltségek számára” /Buttler amerikai tábornok végrendeletéből, ZávIII-201./

 2.0.2. GAZDASÁGTAN

 5. Ipari üzemformák

 Háziipar

 ”A bukovinaiak összes életszükségletüket családjuk körében, de legalábbis a szűk faluhatárokon belül maguk elégítik ki. Házépítéskor a férfi általában az ács-, tetőfedő- és hasonló munkákat végzi, míg az asszonyra többnyire a megfont és felállított falak bevakolása, a faleresztékek mohával való tömítése, a padlódöngölés stb. hárul. A bukovinaiak – a rostnövény-termesztéstől vagy a birkatenyésztéstől kezdve egészen a vászonból, gyapjúból vagy szőrméből, bőrből, filcből vagy szalmafonadékból való ágy- és ruhanemű elkészítéséig – mindent maguk csinálnak. Még a festékeket is maguk termesztette növényekből állítják elő, s ugyanígy maguk készítik a szükséges, ám meglehetősen primitív kézműves szerszámokat. Ugyanezt mondhatjuk el a táplálékról. A paraszt fáradtságos munkával műveli kukoricaföldjét, őrli kézi malmával a kukoricalisztet, melyből fő táplálékát (a puliszkához hasonló mamaligát) készíti. Ért az egyszerű mezőgazdasági szerszámok, a konyhai és gazdasági edények és eszközök elkészítéséhez is…” /Karl Bücher: Az ipari üzemformák történelmi fejlődése/

 Kézműipar - A háziiparnál szereplő sorok folyatása: ”… vagy ha ő maga nem, hát ért hozzá a falu egyik ezermestere. Csupán a – helybeli népesség által kevéssé használt – vas feldolgozását engedik át a vidéken szétszórtan élő cigányoknak.” /Karl Bücher: Az ipari üzemformák történelmi fejlődése/

 7. Munkamegosztás

 ”Nézzük mindenekelőtt a gombostűgyártó manufaktúrával kapcsolatos híres elemzést. Smith itt a szokásos munkást veszi, aki ebben a speciális termelési ágban nem túlságosan begyakorlott és a legnagyobb szorgalommal is egy nap alatt talán egy, de egészen bizonyosan nem húsz gombostűt tud elkészíteni, s ezt a gyárral veti egybe, ahol ugyanezt a terméket több munkás megosztott munkával állítja elő. „Az egyik ember drótot húz, a másik egyenget, a harmadik szabdal, a negyedik hegyez, az ötödik csúcsot köszörül, hogy ráilleszthessék a fejet. A fejkészítés megint két vagy három különálló művelet.” Így a tű teljes elkészítéséhez összesen tizennyolc különböző fogásra van szükség, amelynek mindegyike egy elkülönült munkásra ruházható. Smith megállapítja, hogy egy ily módon együttműködő munkacsoportban minden egyén teljesítménye százszorosára, ha nem ezerszeresére (p. 240 x-re) nő azzal a munkással szemben, aki az egész terméket egyedül állítja elő.” /Karl Bücher: A munkamegosztás típusai/

 TANKÖNYV

 2. Gazdasági rendszerek - Hagyományos

 ”Ahol nevelkedtem, ott nem volt sem folyóvíz, sem pedig valamilyen nyomógomb a fűtés bekapcsolására. Ágyam deszkakeret volt, földre terített báránybundával a közepén. Táplálékul anyám teje szolgált, azután kecsketej, bogyók, bárányhús és kukorica. Játszótársaim kutyakölykök voltak, meg a juhok és a gyíkok. Az ujjaimmal ettem. Többnyire mezítláb jártam. A hajamat jukkagyökérrel mostam, jukkarostokból csomózott fésűvel tartottam rendben. Korán kellett felkelnem. A nyárja vigyáztam a Prérikutya-szurdok pusztáján. Vizet hordtam a földbe vájt kútból. Magam őröltem a kukoricát, amit megettem. A hátamon meg a karjaimban tűzifát hurcoltam. Gyapjúfonalat tisztítottam anyámnak. Olykor éhen maradtam, mert nem volt élelem ... Ruháimat liszteszsákból varrták. Sokat énekeltem és vigyáztam a juhokra. Szőrén ültem meg a lovat. A Nagy Szellemhez imádkoztam. Tiszteltem a természetet. Részt vettem népem szertartásaiban. Részt vettem az asszonytáncokban. Az orvosságos ember gyúgyított. Füvek voltak a gyógyszerek.” /USA, Arizóna állam/. /Fr10M-10”/

 5. A TNC-k

 Banánköztársaságok

 ”A gyarmati sorból felszabadult Közép-Amerikai országokban a gazdaság szinte teljes egészében a banán termesztését és eladását jelenti. Az Egyenlítői éghajlatú területek mellett ezek az országok árasztják el a világpiacot olcsó banánnal, melynek legfőbb vásárlója az USA és az EU. Gazdaságuk az 1950-es években egyoldalú függőségbe került az USA óriásvállalataitól. Hiszen: a monopóliumok állam az álamban: az ültetvények, utak és kikötők. Az ültetvényeken dolgozó munkásoknak alacsony bért fizetnek. Ugyanakkor bőkezűen támogatják az országok élén álló diktátorokat és a vezető kormányhivatalokat, hiszen ezek biztosítják az óriásvállalatok zavartalan működését. Amikor valamely országban megerősödik a kiszolgáltatott helyzettel szembeni elégedetlenség, az óriásvállalatok azonnal felkarolnak egy új szövetségest a belső ellenzékből vagy egy szomszédos ország katonai vezetői közül.” /Fr10M.Makádi-59./

 Magyarországon

 ”Miközben a hazai kisvállalkozások elviselhetetlen adóterhekre panaszkodnak, a külföldi cégek számára valóságos adóparadicsommá vált az ország. A külföldi befektetőknek világviszonylatban is kirívóan alacsony, 18 %-os társasági adót kell fizetniük /Németországban 52 %-ot, Japánban 49 %-ot, de még Csehországban is 35 %-ot/. És ez még nem minden. Nyolc különböző címen csökkenthetik adóbefizetéseiket, így átlagosan csupán 6.7 %-os társasági adót fizetnek. Sőt, ez alól is mentességet élveznek tíz évig, ha 10 milliárd forintnál többet ruháznak be. Ezen túl még költségvetési támogatásokból egyedi kedvezményekben is részesülnek. Gyáraikat abban a városban építik fel, ahol a legtöbb kedvezményt ígérik nekik, ezért gyakran a helyi adók fizetése alól is felmentik őket. Mindennek eredményeként az 1990-es évek végén a multinacionális vállalatok több pénzt kaptak az államtól, mint amennyit adóként befizettek. Most, hogy az elsőként tőkét befektető külföldi nagyvállalatok adómentességi ideje lejár, újabb adómentességet követelnek. Mondják, ha nem kapják meg, akkor átköltöznek egy közeli, kelet-közép-európai országba vagy a Távol-Keletre /Kínába/. Így kapta meg az Audi is a kedvezményt 1999-ben további tíz évre. Miért ilyen nagyvonalú az állam? Azért, mert a rendszerváltást követően szüksége volt a külföldi tőke által teremtett munkahelyekre. Ma ezek a külföldi vállalatok állítják elő a GDP 50 %-át és az export 70 %-át – de egyre nagyobb arányban utalják külföldre az itt megtermelt profitjukat. A költségvetés a jövőben sem számíthat ezen vállalatoktól jelentős adóbevételre. Az országot a TNC-k helyett a lakosság adó tartják fenn. Pl. 2000 első félévében a lakosság által az államnak befizetett ÁFA és SzJA tizenkétszer nagyobb volt, mint az összes vállalkozás.” /Fr10M.Makádi-137./

 6. Globalizáció

 Alföldi falu

 1. Eltűntek az Alföldről a kondák.               2. Birka sincsen. Ne lesd apró kerek

 Helyükön dübörgő Hondák                         nyomaikat kint a réten. a brókerek

 túrnak, s szekér helyett audik                       golfoznak ott, ha a szent buksz indeksz

 visznek el kicsiny faludig.                            éppen az ő szándékuk szerint tesz.

 3. Keresnéd a kútágast, de későn.                4. A kocsma, hitted, az kiirthatatlan.

 Helyén móbájl bródkaszting sztésön,           Tévedtél. A helyén pidzahat van,

 s a hegyében rigó nem csicsereg:                  s ahogy régen kiült a tornácra

 lelőtték a vadászgató olasz menedzserek.    úgy ül öregapád most a mekdonáccba.

 5. Kis falud a tőke kicifrázza.                      Áthallások”:

 A piactér most már szitipláza,                      Nem nyafognék, de most már késő; József Attila: Mama

 s ahol bólogatott az eperfa lombja:               Este van, este van: ki ki nyúgalomba / feketén bólingat

 erszte bank, erszte bank: ki ki nyúgalomba.” az eperfa lombja; Arany János: Családi kör. /Fr10Of-53./

 Pakisztáni pénzemberek

 ”Az összes, általam bejárt ország közül Pakisztán példázza legjobban azt, ahogyan az elit elszigetelt csoportjai elszakadnak a helyi gyökerektől. Az ország három modern városa – Karachi, Lahore és Islamabad – ötcsillagos szállodákkal, korszerű bevásárlóközpontokkal büszkélkedik, gyönyörű lakónegyedekkel hivalkodik. Ezek szigetekként ékelődnek be a szegény és feudális viszonyok közepette élő vidékbe, amelyet helyi kiskirályok uralnak, akik magánhadseregeiket a virágzó kábítószer- és fegyverkereskedelemből tartják fenn és bármikor készek eltenni láb alól a központi kormányzat birodalmukba bemerészkedő hivatalos embereit. Pakisztán vidéki területeinek egészségügyi és oktatási mutatói a legszegényebb afrikai országokéhoz hasonlóak. Pakisztáni látogatásaim során két ízben a vendége voltam néhány, az ország legsikeresebbjei közé tartozó üzletembernek. Vendéglátóim – kiterjedt üzleti érdekeik kézbentartása végett – rendszeresen utaztak a világban, könnyedén mozogtak a világ üzleti elitjének körében, és éppúgy otthon érezték magukat New Yorkban vagy Londonban, mint Karachiban, Lahoreban vagy Iszlamabadban.

 Nagyon megdöbbentő volt azonban számomra, hogy – bár nagyon sokat tudtak a világ többi részéről, illetve érdeklődtek az ottani dolgok iránt – mily kevés tudomásuk volt arról, s mennyire nem érdekelte őket, hogy mi folyik saját hazájukban, a maguk ”szigetvárosainak” határán túl. Úgy tűnt, mintha Pakisztán maradéka egy jelentéktelen, szót sem érdemlő, külföldi ország tartozéka lenne. Ezek az emberek szinte tökéletesen elvesztették mindenfajta érzéküket bármiféle közös, nemzeti ügy iránt. Itt nem egyszerűen a fejletlenségből való torzulásról van szó, hanem sokkal inkább egy globális, társadalmi és politikai átalakulás első állomásáról. Ez pedig nem más, mint a világ pénzügyi elitjének egy állam nélküli közösségben való összeolvadása a fellegek birodalmában, amely elválik attól a világtól, ahol az óriási többségben élő földi halandók laknak.” /Fr10M-21.; Részlet David C. Korten Tőkés társaságok világuralma c. könyvéből/

 Kérdések és válaszok

 Szigetváros jellemzői: ötcsillagos szálloda, bevásárlóközpont, gyönyörű lakónegyedek

 Érdeklődésük és ismereteik: érdekli és ezért sokat tud a világ többi részéről, nem érdekli és ezért keveset hazájáról

 Mi az említett átalakulás vége: a globális pénzügyi elit összeolvadása.

 7. Pénzügy

 A pénz fajtái

”Az idők során valószínűleg sokféle jószágot véltek alkalmasnak és használtak fel ténylegesen erre a célra. Úgy tudjuk, hogy a társadalom kezdetleges korszakában a barom volt a kereskedelmi forgalom elismert eszköze. Semmiképpen sem lehetett kényelmes eszköz, mégis azt látjuk, hogy a régi időkben gyakran értékelték a javakat aszerint, hogy hány barmot adtak értük cserébe. Diomedész fegyverzete, mondja Homérosz, csak kilenc ökörbe került, Glaukoszé azonban százba. Abesszíniában állítólag a só a kereskedelem és a csere általános eszköze, az indiai partvidék egyes helyein egy bizonyos kagylófajta, Új-Foundlandon a tőkehal, Virginiában a dohány, nyugat-indiai gyarmataink némelyikében a cukor, néhány más országban a prém és a kikészített bőr; Skóciában pedig még ma is van egy falu, ahol, úgy hallottam, mindennapos dolog, hogy a munkás pénz helyett vasszögeket visz a péknek vagy a sörházba. Végül is ellenállhatatlanul nyomós érvek minden országban arra késztették az embereket, hogy minden más jószággal szemben a fémek mellett döntsenek. Nincs az a jószág, amelynek a tárolása kevesebb veszteséggel járna, mint a fémé, hiszen alig van valami a világon, ami ennél kevésbé romlandó; azonkívül, megint csak veszteség nélkül, akárhány részre osztható, a részek pedig egybeolvasztással könnyen újra egyesíthetik.” /Adam Smith: A nemzetek gazdasága, 1776, részlet/

 Az aranyművesek csalása

 ”Európában az újkori banktevékenység az angliai papírpénz bevezetésével vett máig tartó lendületet. 1640-ig a gazdag kereskedők fölös pénzüket – az aranyat és az ezüstöt – a londoni Tower pénzverdéjében helyezték letétbe megőrzésre. Ekkor azonban I. Károly elkobozta a magántulajdonban levő pénzt, porig rombolva ezzel a pénzverde biztos pénzmegőrző hírnevét. Ez a cselekedet a kereskedőket és boltosokat más lehetőség keresésére kényszerítette, és ezután fölös pénzüket a Lombard Street aranyműveseinél helyezték el, akik addigra már erős és tűzálló kazettákat készítettek saját értékeik tárolására. Az aranyművesek aranyletéteket fogadtak el, amelyekről visszaváltható elismervényeket állítottak ki. Ezek az aranyműves-kötelezvényként ismert elismervények aztán kézről kézre jártak, és így a bankjegyek előfutárainak tekinthetők. Az aranyművesek évi 5 % kamatot fizettek ügyfeleik letétjeire, majd uzsorakamatra kölcsönadták a pénzt más, szűkölködőbb ügyfeleiknek. Arra is rájöttek, hogy több kölcsönt nyújthatnak annál, mint amennyi arany a kincstárukban van, hiszen letéteseiknek csak kis hányada akarta épp aranyra váltani elismervényeit. Így kezdődött meg az olyan pénz kikölcsönzése, amely a valóságban nem is létezik. Mindez idővel az emberiség történelmének legjövedelmezőbb csalásává vált. Ugyanakkor ez jelenti azt az ingoványos talajt is, amelyen 1694-ben megalapították az Angol Bankot.” /Fr10M.Makádi-132./

 9. Nemzetközi szervezetek

 ”A Világkereskedelmi Szervezet - angol betűszóval WTO – könyörtelen hatékonysággal képviseli a TNC-k előjogait a deomokratikusan választott, nemzeti kormányokkal szemben. Az üléseken szavazó képviselő feladata az, hogy saját országának TNC-i számára piacokat törjön fel és tartson nyitva. A Szervezeten keresztül bármely ország, saját TNC-jénék érdekében feljelentheti egy nemzeti kormány törvényes gyakorlatát, ha az megpróbál egy kicsi pénzt is elvenni a szabadkereskedelemhez közelítő szabályozásból eredő busás haszonból. Panasz tehető a nemzeti kormány szigorúbb egészségügyi, biztonsági, munkaügyi vagy környezetvédelmi gyakorlatára, és végül a nemzeti kormány kemény bírságot fizet. Ugyanakkor a Szervezet ügyet sem vet arra, hogy a TNC-k az adott országból való versenytársaikat tisztességtelen eszközökkel szorítsák ki a piacról. Ügyet sem vet a bevádolt országban a fizetési mérlegre vagy a munkanélküliek számára. A Szervezet világuralmi helyzetben van. Hatalmát elegáns kíméletlenséggel gyakorolja. Mert a hatalom azé, aki megalkotja és betartatja a gazdasági  játékszabályokat.” /Fr10M.Makádi-118./