73. EMBERRÉVÁLÁS, tk. 291-295.

 1. Főemlősök testfejlődése

 Kültakaró: köröm; később szőrtelenedés

 Mozgás: Első: függeszkedő fogókéz. Később: hátsó végtag: szélesedő medence, hosszabb és erősebb láb, vékonyodó és simuló csontok.

 Táplálkozás - fogazat: csökkenő fogszám, finomodó fogak

 Érzékszervek - látás: előretekintő és színlátó szem

 Idegrendszer: agy fejlődése.

 2. Táblázat

 3. Koponyafejlődés

 Térfogata nő à lásd: táblázat

 Alakja kerekedik: boltozatos, meredek homlok, magas, széles és rövid koponya

 Felszíne simul - tarajok csökkennek

 Homlokeresz, majd a szemöldökív gyengül

 Orr kiugróbb lesz

 Szájmezei előreugrás csökken

 Fogazat: A fogak száma az emberszabásúaknál már 32-re csökkent. A fogak mérete csökken. A délimajmoknál már a fogsorív széttartó, a szemfog gyengébb, a foghézag eltűnik. A vastag fogzománc durva, kemény táplálék fogyasztására utal.

 Állcsúcs: Csak a mai embernél jelenik meg.

 4. Korai emberszabású majmok

 Tn. korai Hominoidák.

 Tér és idő: Óvilági. 20-6 m éve, 6 m éve csimpánz leválása. Első leletét 1856-ban fedezték fel Franciaországban.

 Tölgymajom tn. Dryopithecus

 Óvilági, 15-10 m éve /Gyen2-58./.  Összekötő kapocs az afrikai emberszabású majmok és az orangután között. „Bizonyos szempontból az orangutánhoz hasonlít, más tulajdonságok az afrikai emberszabású majmokhoz teszik hasonlatossá. Az orangutánnal való rokonságára jó bizonyítékunk van. Elképzelhető, hogy az az ásatag emberszabású majom, amely legközelebbi rokonságban van a ma élő nagy emberszabású majmokkal, legalábbis egyes kutatók ezt a következtetése vonták le.” Fejlett bélyeg a keskeny orr, lapos arc, kis fogak. Függeszkedő, vékony fogzománcú. „Fákon töltötte az életét, és alig mászott le a földre.”

 Kiemelés à Rudapithecus

 5. Rudapithecus hungaricus

 Felfedezése: Rudabányai lignitben, 1965-ben Hornyák Gábor, a bánya geológusa fedezte fel. 1967-ben került Kretzoi Miklós kezébe a 4 zápfogat tartalmazó álkapocs töredék, aki azonnal felismerte emberszabású voltát. ”Kretzóinak 1975-ben a Nature folyóiratban kellett megvédenie eredményét” /Nagy Gabriella: A hét csodája: Rudi és a barátság/

 Tér és idő: A Pannon-tenger partján, 10 m éve. A lelőhelyen több mint 200 főemlős lelet került elő a 35-8 m év közötti idősávból. A helyiek Majomszigetnek nevezték el.

 Éghajlat: „a mai szubtrópusi és közepesen mérsékelt éghajlat határán.” /Gyen2-58./. Két évszak: Növényzet: Mocsárciprus erdő. Állatvilág: ormányosok, orrszarvúak, tapírok; kérődzők, disznók, háromujjú őslovak.

 Testfelépítés

 A mai csimpánzoknál kicsit kiesebb volt, akkora, mint egy közepes méretű kutya. Tömege 30 kg, agytérfogata kb. 300 cm³ volt.

 „Sikerült megállapítanunk, hogy a Rudapithecusnak jóval rugalmasabb felsőteste lehetett, mint a mai afrikai emberszabásúaknak, mivel jóval kisebb termetű volt, nagyjából egy közepes méretű kutyának felelt meg” – mondta Ward. Hozzátette: „ennek azért van jelentősége, mert az eredményeink alátámasztják azt a több másik bizonyíték által is sugallt elképzelést, hogy az emberelődök testfelépítése talán nem is a mai afrikai emberszabásúakéhoz hasonlított”. /Carol Ward, in. Journal of Human Evolution/

 Életmód: „Erdőlakó volt. Fogazata alapján puha növényi részekkel táplálkozott és a fák alsóbb ágain négy lábon közlekedett.” /Gyen2-58./

 Szemelvény: „A Kárpát-medence mélyebben fekvő részei fölött a Pannon-tenger vize hullámzik, csak a hegyvonulatok állnak ki belőle. Az egykori rudabányai vasércbánya helyén pedig egy félsziget nyúlt a tengerbe, a partján dús vegetációjú mocsári ciprusok merednek az égbe, a vizenyős talajt pedig a felfelé álló légzőgyökerek tömege borítja. A szubtrópusi éghajlatnak megfelelő az állatvilág. A fákon négy lábon tanyázó ősmajmok, Rudapithecus hungaricusok tanyáznak, melyek az ember és a csimpánz ősei lehettek. A szárazföldön pedig az elefántokhoz hasonló masztodonok, három ujjú őslovak és disznófélék éltek, valamint sok kisebb-nagyobb emlős.
 A különleges lelőhely a felfedezését a bányászatnak köszönheti, s a bánya bezárása után a térség tudományos-turisztikai látványosságává, vonzerejévé válik a „Rudapithecus látványtár a Majomszigeten”

 6. Délimajmok

 Tn. Australopithecusok, mn. „majomemberek, az első emberfélék. Több fajuk ismeretes, ezek valószínűleg egymással párhuzamosan fejlődtek, illetve egymás mellett éltek.” /Of9-292./

 Tér és idő: elterjedés: Csak Afrika. 6 m /Of9-292./ – 1 m /Gyen2-66./ éve. „Fajaik a negyedidőszak közepére kihaltak.” /Of9-292./

 Testfejlődés

 Méretében az ember és a csimpánz közötti

 Agytérfogata „az emberhez képest még kis méretű, átlagosan 500 cm³” /Of9-292./, p. 375-530 /Gyen2-154./ cm³ közötti

 „Fejlett állkapcsukban fogsorívük már széttartó, foghézag már nincs és meggyengült a szemfog is.” /Of9-292./

 Őseik már „többnyire a földön tartózkodtak, és a füves térségeken ragadozóikra figyelve rendszeresen feleegyenesetek. Az így felszabadult kezükkel botokat és köveket eszközként használhattak.” /Of9-291./

 A délimajmok már „csontleleteik és a vulkáni porban megőrződött lábnyomaik tanúsága szerint felegyenesedve, két lábon jártak.” /Of9-292./, de „a mai emberhez képest még nehézkesen.” /Of9-293./

 Az emberhez képest még „jól tudtak kapaszkodni a fákon” /Of9-292./, de lábujjaikkal már nem tudtak fogni.

 7. Ügyes ember

 Tn. Homo habilis, előember

 Tér és idő: Csak Afrika, 3.3/2.4 – 1.5 m éve. A késői délimajmokéhoz hasonló élőhelyen és egy idősávban éltek. /Of9-293./

 Testfejlődés

 Agytérfogata 750 cm³.

 „Járása a mai emberéhez hasonlóan gyors és könnyed volt.” /Of9-293./

 Kultúra

 „Durva megmunkálású kőeszközöket”, készít. ezeket kavicseszköznek hívják.

 A növényi táplálékot is fogyasztott, de főként dögevő volt. A dögöt kőeszközeivel a táborhelyen nyúzta meg és darabolta fel. Táplálékukat megosztották.

 8. Felegyenesedett ember

 Tn. Homo erectus, ami nem helyes, mert már a délimajmok is felegyenesedtek

 Tér és idő: Óvilág. 2.1 – 1.4 m éve.

 Testfejlődés

 Agytérfogata 1000 cm³

 „Koponyájuk belső felszínének vizsgálatai azt mutatták, hogy agyukban már kifejlődött a beszédközpont” /Of9-294./

 Kultúra

 „Leletanyaga vadászó életmódra utal.” /Of9-294./  „Eléggé általánosan elfogadott az az elképzelés, hogy a Homo erectus volt az első biztos tűzhasználó.” /Gyen2-156./

 Csepp alakú kőeszközöket készített (tk. 294. oldal, 73.3. ábra), melyeket szakócának neveznek.

 A csontleletek azt mutatják, hogy tiszteli, táplálja és gondozza az öreget.

 9. Heidelbergi ember

 Tn. Homo heidelbergiensis

 Tér és idő: Óvilág, 1 – 0.5 m éve

 Kultúra: Elhunytjainak megadta a végtisztességet: vörös festékkel hintette be őket.

 9. Neandervölgyi ember

 Tn. Homo sapiens neanderthalensis. Első, felismert lelete a mai Németország területéről, a Düsseldorf melletti Neander-völgyből bukkant fel. Oldalág volt, nem a mai ember őse.

 Tér és idő: Elterjedt az Óvilágban. 1.5 m (p. 620/400e) – Kr. e. 27 e k. (p. Kr.e. 25 e) kihalt. „30 ezer évvel ezelőtt, az utolsó galciális korszak ’virágkorában’ már csak három helyen voltak fellelhetők: Portugália délnyugti részén, Dél-Franciaországan és az Ardennekben.” /Dou-63./

 Testfejlődés

 Agytérfogata testarányosan akkora volt, mint a mai emberé, de a homloka még lapos.

 Kultúra

 Ragasztó: Hága mellett sodródott partra egy 50 e éves penge, rajta nyírfakátrány ragasztó, mellette neandervgyöli ember koponya töredéke. A mai Angol-sziget és Skandináv-félsziget között az akkori Dogger-pad szárazföld volt, ezen vadászott. Kifőzte a ragasztót, szúró eszközt szurokkal rögzítette. Ehhez 40 kg törpenyírt kellett gyűjtenie, és pontosan a megfelelő hőmérsékletre hevítenie, mert ha a főzet hidegebb, nem áll össze, ha melegebb, megég. /Nyírfakátrányból készített ragaszót a neandervölgyi ember, Origo, 201910.25./

 Temetés

 Elhunytjait már 80 e éve biztosan elföldelte. A sírt pl. kecskefejekel rakja körbe vagy virágot hint rá. A virágos temetést a Shanidar-barlangban fedezték fel, az iraki-kurdisztáni baradosti-hegységben.

 Kr.e. 39 e k. neandervölgyi gyermeket (La Ferrasie, 8.) temettek el a mai Délnyugat-Franciaország területén, a La Ferrasie sziklamenedékben. A felismeréshez az vezetett, hogy utólag elgondolkoztak a csontok helyzetén.

 10. Mai ember

 Tn. Homo sapiens

 Tér és idő: Földszerte - minden lakott földrészen. 200 e éve tűnt fel. Kr.e. 10 e-ben kezdődött a jelenkor, a jelenkorban már csak a mai ember élt.

 A legősibb, biztosan mai emberi leletek Ázsiában 100 e éve, Ausztráliában 50 e éve, Európában 45 e éve, Amerikában 12 e éve tűntek fel, Kr.e..

 A mai ember elterjedése, kezdetben Kr.e; az első dőlten szedett évszámtól kezdve Kr.u.

 Amerika, Kr.e.

 11.8 e: Ekkor érkeztek a „Clovis-first” elmélet szerint az első emberek. A Clovis-nép ősei a Bajkál-tó vidékén éltek Kr.e. 22 e k. /Gyen2: 123./ Nagytestű emlősökre (mamut, jávorszarvas, vadló, masztodon, tapír; kihalásuk után: bölény) vadászott, és lándzsahegyeiket gyakran a vadászott állatok csontjai mellett találják meg/Gyen2: 119, 121./. A mai indiánok 80 %-a Clovis-nép utódjának tűnik.

16.5 e: Chile, Monte Verde, Dél-Chile, Puerto Montt mellett, Kr.e. 16.5 / 33 e/Világháló / Gyen2-119./, tűzhely és öt darab eszköz szerű szilánk. Ezt a parti vándorlás an. „costal migration” elmélet magyarázza.

 58 e: Az észak-brazíliai Pedra Furadaról írják, hogy „a kutatók azt állítják, hogy 60 000 éve emberek éltek itt.” /Dou-47./

 150 e: Vitatott kavicseszközök Kaliforniából /Gyen2-119./.

 Rasszok (4): europid, negrid, mongolid, ausztralid.

 Testfejlődés

 Homloka boltozatos, agytérfogata 1400 cm³. Magassága 170 cm. Állcsúcs kialakul.

 A faj továbbfejlődésére jellemző, hogy a fej kerekedik és a csontozat finomodik.

 Kultúra

 Messziről ölő vadászfegyverek: hajítódárda és íj. Sátor.